Megoszlik a szülők véleménye a kérdésről, és erre hivatott szakemberek is számtalan tanulmányt írtak már a témában, de én nem is tudományosan szeretném megközelíteni a kérdést.
Megint csak azt tudom mondani, amit már máskor is: mindenki döntse el maga, mit szeretne, és, ha úgy tűnik, a babája is vevő rá, ahhoz tartsa magát. Változtatni lehet, ha nem működnek a elképzelések, de a túl gyakori változtatás nem jó, mert időnek kell eltelnie, míg kiderül, egy-egy módszer beválik-e. Tehát itt is, mint a gyereknevelés minden területén: a türelem nagyon fontos szerepet játszik.
Lórinak saját szobája saját ágya van, ott alszik egyedül, de vannak olyan napok, amikor szüksége van rá, hogy valakihez bújjon. Fáj valamije: front van vagy éppen fogzik, vagy csak fáradtabb, kimerültebb, ezért nyugtalanabb és nehezen alszik. Ilyenkor nem félünk mellé bújni, hiszen ezzel ő is, mi is csak nyerünk: mind tudunk aludni - nyugodtan.
Ha minden rendben van Lórival, akkor az esti altató dal után szépen elmondom, hogy most kimegyek, ott leszek a másik szobában, nincs egyedül, és szóljon ha baj van, jövök.
Fontos a lefekvés menetét mindig hasonlóképpen alakítani, hogy a baba egyértelműen tudja, most alvás jön. Nálunk ez egy altató dal, és egy a nyugtató szavak után a határozott "jó éjszakát, szép álmokat".
Az, hogy ki, hogyan teszi ezt a lefektetést, teljesen egyéni, de nagyon fontos, hogy a vacsi utáni kis pörgésből segítsünk lehiggadni a kicsinek, hogy lélekben fel tudjon készülni a nagy alvásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése