Nem ma történt, de már nagyon itt az ideje, hogy megosszam. 2009 október 15-én Lóri úgy döntött körülnéz pocakon kívül is.
Sokan félnek a szüléstől. Ez természetes dolog, csak nem szabad, hogy az ember hagyja magán eluralkodni a félelmet. Én nem a fájdalomtól féltem, hanem az ismeretlentől.
Ez inkább egyfajta aggódó kíváncsiság volt a részemről. Biztos vagyok benne, hogy nincs két egyforma eset - szülésben sem. De azt is tudom, hogy ezek után bármennyi szülést bevállalnék még. Na jó, bármennyit nem, de még egyet-kettőt simán :)
Sok jó tanácsot hallottam előtte, meg olvasgattam is a neten, mire készüljek, de így utólag látom, erre igazán nem lehet felkészülni. Főleg, hogy én három héttel későbbre vártam a picit, és azt hittem, van még időm bőven felkészülni :)
Kezdtük azzal, hogy az orvosom épp külföldön volt. Ez már elég indok lett volna totál beparázni, de hát nekem kellett szülni úgyis, nem neki, úgyhogy ez annyira nem izgatott - izgassa őt, hogy lemaradt valamiről ;-).
Aztán nem egy, hanem négy szülésznőm is lett hirtelen, mert épp három szülésznő-tanonc is ügyeletes volt akkor éjjel. Ne aggódjatok, ha ilyet kérnek tőletek - pár perc után a szülőszobán már akár az összes tv társaság is ott lehet, nem fog izgatni benneteket. Ők nagyon helyesek voltak mind, és jól esett a biztatásuk. Ráadásul egyikük folyamatosan figyelt arra is, hogy a párom nehogy kidőljön közben :)
A kórházba én amúgy csak szülni értem be: megvizsgáltak, és azonnal küldtek is átöltözni és be a szülőszobába. De legalább beértem - a kocsiban nem szívesen szültem volna azért :)
40 perc alatt kint is volt a kicsikém. Nem röhögtem, főleg a legvégén, de fájdalomcsillapítás nélkül szültem, én, aki folyton tart magánál valamit, hogy be tudjam venni, ha megfájdulna a fejem...
Talán erőt adtam néhány szülés előtt álló, szintén aggódó sorstársamnak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése