Na szerintem ez minden szülő rémálma... Én folyton ezt hallgattam 6 hónapos koráig, hogy a gyerekem alulfejlett. Igaz, hogy kisebb súllyal született, mint vártuk, de hát könyörgöm, három héttel korábban is. A kórházi csecsemőorvos megnyugtatott amikor kiengedte, hogy pont olyan fejlett, mintha időre jött volna, csak picit kisebb súlyú. Azt a fél kilót meg két hét alatt fel is szedte, és egy hónap alatt teljesen utolérte a vele egyidőben, normál súllyal született társait.
A védőnő ezzel szemben jó ideig hetente látogatott minket, bár mindig rendkívül kedvesen, segítőkészen csinálta. A gyerekorvossal karöltve el akarták a fiamat küldeni mindenféle vizsgálatra, kezelésre, de ahova elmentünk, az is mind teljesen feleslegesnek bizonyult.
Az én alulfejlett gyerekem 2,5 hónaposan fordult át önállóan a hasáról a hátára. Igaz, meg is rettent kicsit tőle, de azért talán nem is volt ő annyira alulfejlett, nem?
Ennyi idős korára amúgy a születési súlyát megduplázta mindenféle bűbáj nélkül.
7,5 hónaposan felállt, és kapaszkodva azonnal megindult a kanapé mentén le-fel, amiből 8 hónapos korára az első önálló lépés is meglett. Egy éves kora előtt nem sokkal pedig már járt egyedül.
Nincs két egyforma fejlődésmenet. Szerintem a szülők, ha odafigyelnek a gyerekre, megérzik, mikor okoz gondot a babának egy-egy "lépés" megtétele, és nem kell megijedni, ha a nagy átlag statisztikája nem húzható rá a picire egy az egyben.
Hol is jártunk, ahol nem kellett volna, illetve hol nem jártunk?
Na, spec tornára én nem vittem el, mert bár az orvos szerint elengedhetetlenül szükséges lett volna, annyira azért mégsem, hogy adjon is beutalót. Voltunk szemészeten, mert a szeme sem áll jól - a szemész ezt amúgy nem erősítette meg. Voltunk neurológián és EEG-n, ahol szintén nem találtak semmit, amit a háziorvos igen. Voltunk babamasszázson, amit a gyerekem leginkább unt, és hirtelen el is kezdett mászni, amikor szerettem volna rajta kipróbálni a gyakorlatokat.
Ezeket a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy amikor a doki látta a gyereket, mindig kitalálta, mi nem jó, és rögtön elküldött valahova.
Anyukák, apukák: mindenki hallgasson a saját megérzéseire, de bármennyire is a mienk a legtökéletesebb baba, mindig szemléljük őket reálisan, amikor felmerül egy-egy ilyen eset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése