Ilyet még én sem láttam, nemhogy Lóri. Vidéken jártunk, a házhoz elég nagy kert tartozik, ahol Lóri szabadon rohangászhatott le-fel. Tette is ezt egész nap, még etetni is csak röptében tudtam.
Éppen Őt kerestem, amikor arra lettem figyelmes, hogy fehér pöttyök mozognak a fűben. Megnéztem közelről, mi a csuda az: ezer meg ezer hangya vonult 5-ös 6-os sorokban, fejükön (?) hátukon (?) egy-egy tojás. Lórival megkerestük a sor elejét és végét: nem tudom, honnan indultak, de félelmetes sebességgel minimum 50 (!!!) métert tettek meg ezek a picike lények.
Körülöttük, mint valami terelő kutyák rohangászott néhány "tehermentes" hangya. Amikor elérték a célt - az új boly helyét, a lejáratnál lerakták a tojásokat, ott néhány hangya maradt csak, a többiek elindultak visszafele. Azt hittem, most kiderül, honnan jöttek, de csak a sor végéig mentek. Amikor beérték a sereghajtót, mentek az új boly felé. Nem tudtam tovább figyelni őket, hogy vajon átvették-e a terhet a leszakadozott utolsó hangyáktól, vagy csak lelkesíteni mentek hozzájuk, de amit láttam, az is teljesen ledöbbentett. Félelmetes szervezettséggel hajtották végre az "akciót". Amikor odamentem megint, ahol lepakolták a tojásokat, már nem voltak ott, tehát amíg visszamentek az utolsókhoz az elsők, addig bepakolták az utódokat, akik ottmaradtak.
Mi emberek sokat tanulhatnánk tőlük, az biztos. Lóri még ugyan pici, de talán a kis fejecskéjében megmarad valami erről a ritka élményről. Remélem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése